Árva fehér tevecsikó

Élt egyszer mongol földön egy nagyon gazdag ember, akinek annyi tevéje volt, mint égen a csillag. Elhatározta egyszer, hogy száz fehér tevét küld ajándékba a kínai császárnak. Csakhogy a fehér teve nagyon ritka volt, és szolgáinak csupán kilencvenkilencet sikerült összegyűjteniük. Azaz hogy megtalálták ők a századikat is, csakhogy annak éppen apró csikaja volt, és nem akarták elszakítani a kis csikót az anyjától. A gazdag ember, amikor meghallotta, hogy szolgáinak szíve megesett az ártatlanon, rettenetes haragra gerjedt.

Gazdag
Azt mondjátok, hogy csikaja van annak a tevének? Én pedig azt mondom, hogy hozzátok ide tüstént! Megígértem, hogy száz tevét küldök a kínai császárnak, eggyel sem kevesebbet!

Szolga
Mit tegyünk a tevecsikóval, uram? Egyre csak ott lábatlankodik, ugrándozik az anyja körül. Talán öljük meg?


Gazdag
Hm.. Megölni azért kár lenne. Ha felnő, még drága pénzen túladhatok rajta! Kössétek inkább egy fához vastag kötéllel. Az anyját pedig küldjétek Kínába!

Mesélő
A szolgák úgy tettek, ahogy a gazdag ember megparancsolta. A kis tevecsikót elszakították az anyjától, s vastag kötéllel egy fához kötötték. Ott sírt-rítt az anyátlan árva, míg arra nem tévedt egy hatalmas, erős teve.

Teve
Hé! Van itt valaki? Ki szipog itt a fa mögött?

Csikó
Én vagyok itt, az árva fehér tevecsikó. Bánatomban sírok-rívok egész nap.

Teve
Bánatodban? Talán nincs elég friss fű erre, hogy legelésszél?

Csikó
Jaj, mit ér a puszta legfinomabb füve, ha elszakítottak az édesanyámtól. Messzi Kínába küldte a gazda, ajándékba a kínai császárnak. Engem meg ide kötöttek a fához, hogy ne szökhessek utána.

Teve
Hát ha csak ez a bánatod, segíthetünk éppen a dolgon. Gyere csak közelebb! Így ni! Mutasd a köteled. Hehehe! Semmi ez az én fogaimnak. Látod, már el is rágtam. Futhatsz egészen Kínáig!

Csikó
Köszönöm, teve apó! Ha megnövök, meghálálom a jóságodat.

Mesélő
Futott-futott az árva fehér tevecsikó étlen-szomjan, nappal és éjszaka arra, amerre az anyját sejtette. Egy éjszaka aztán váratlanul farkassal találkozott a pusztában.

Farkas
Nézzétek csak, öreg szemeim, nézzétek csak, nem egy tevecsikó kóborol éjszaka a pusztán? Bizony, hogy az. Pedig már azt hittem, éhes hassal fekhetek le, vacsora nélkül. Most legalább lesz mivel megtömni a bendőmet! Gyere csak közelebb, kicsikém! Nem kell félni a farkas bátyótól. Igazán nem fog fájni.

Csikó
Nem félek én, miért félnék? Akinek nincs édesanyja, árvább az a puszta füvénél.

Farkas
Hol van hát az anyád, te ugribugri? Csak nem csináltak takarót a szőréből, tejtartó tömlőt a bőréből?

Csikó
Azt éppen nem, de így is árva vagyok. Kínában van az anyám, magánál a császárnál raboskodik. Nem ér már az én életem semmit nélküle. Ha meg akarod tömni velem a gyomrod, hát csak tömd! Azt mondják, nincs puhább, mint a tevecsikó húsa!

Farkas
Állj csak meg, te bolond, és hagyd abba a siránkozást! Azt hiszed, egy farkasnak nincs szíve? Nekem is vannak kölykeim. És az én anyámat is lelőtték a vadászok, amikor még kicsi voltam. Árva vagyok én is. És hogyan ehetne meg egy árva egy másik árvát? Eredj csak az édesanyád után. Én meg majd keresek valamit magamnak...

Mesélő
Vándorolt tovább az árva tevecsikó, mígnem eljutott a kínai császár udvarába. Nappal rejtőzködött, éjjel meg a karámokat kerülgette, ahova a császár állatait zárták éjszakára. Egy holdas estén aztán észrevette az anyját, amint ott állt szomorúan egy faoszlop mellett. Vastag kötél volt a nyakára hurkolva ugyanúgy, mint neki a gazdag ember udvarában odahaza. A csikó odalopódzott az anyjához, és megszólította.

Csikó
Anyám, édesanyám!

Teveanya
Ki szólít az éjszakában? Olyan lágy a hangja, mintha kicsi csikómé lenne, akit otthagytam régi hazámban. Biztosan csak álmodtam róla.

Csikó
Nem álom ez, édesanyám! Utánadjöttem hét határon át, hogy megszabadítsalak.

Teveanya
Drága gyermekem! De pszt! Halkan, mert még meghallják az őrök, és téged is oszlophoz kötnek. De hogy tudnál megszabadítani, amikor a legerősebb kötéllel kötöttek ide? Menj inkább haza, mert még az árvaság is jobb, mint a szomorú rabság.

Csikó
Ne félj, édesanyám, tanultam én valamit odahaza! Erőm kicsi, hogy eltépjem a köteledet, de fogaim élesek, mint a fűrész fogai. Nézd! Máris elrágtam a felét! Mire a hold csak egy picit is mozdul az égen, megszabadítalak. Most! Szabad vagy, édesanyám!

Teveanya
Te pedig nem vagy többé árva. Vágtassunk, kicsim, mint a szél. Mire a nap felkel, bottal üthetik a nyomunkat!

Mesélő
Sok napon és éjszakán át vágtatott a teveanya apró csikajával, míg végre egy öreg pásztor sátrához értek, aki magához fogadta őket. Ott éltek aztán együtt örömben, békességben, és soha többé nem kellett félniük, hogy akárki is elszakítja őket egymástól.